Tyúktarka
2008.01.01. 20:33
Tyúktarka fajtaleírása
Tyúktarka
Egyedülálló rajzot viselő fajta, melyet Ausztriában, elsősorban Linz környékén tenyésztették ki. Erre utal régebbi szakkönyvekben fel-feltűnő „linzi galamb” elnevezése is. Kiinduló fajtánként a florentini és különböző bagdetták szolgáltak. Első példányaik 1860-ban Felső-Ausztriából kerültek Németországba.
Franciaországban valamint Svájc és Flandria francia nyelvterületein, de az USA-ban is magyar fajtaként tartják számon, testfelépítése és –tartása alapján pedig „huszáros” jelzővel illetik.
A tyúktarka erős termetű tyúk galamb fajta, hosszú nyakkal és lábakkal. A fej hosszúkás, tetője egyenletesen hajlított úgy, hogy a csőrre együtt lendületes, hosszan elnyúló ívvonalat képez, amelynek futását a csőrdudorok sem törhetik meg. A mélyen ülő, meglehetősen nagy szemek írisze narancsszíntől kárminpirosig változó. A szembőr jól fejlett és több sorban helyezkedő, élénkpiros gyűrűkből áll. A csőr meglehetősen hosszú, erős, szaruja világos. A csőrdudorok jól fejlettek és hosszuknál szélesebbek. A hosszú nyak tartása függőleges. A toroktáj jól kikerekített. A hát lehetőség szerint rövid, hátrafelé kissé emelkedő. A vállak szélesek és erősek. A jól fejlett szárnyak a rokon fajtákénál hosszabbak, evezői a farokra fekszenek és annak végét csaknem elérik. A lehetőleg rövid farok kormánytollai keskenyre zártak, s mintegy 45 fokos szögben emelkedők. A lábak hosszúak és erősek, a sarokízület csak enyhén tört, a csüdök és az ujjak tollatlanok, a karmok szaruja világos. A viszonylag rövid tollazat a testre feszesen simul.
Figyelemre érdemes a fajta egyedülállóan jellegzetes rajza: a fej oldalai, a mell kezdetéig érő, alul ívben záródó előke, a szárnypajzsok, a farok a fedővel és a támasztóval együtt színesek, a tollruha többi része fehér. A csőrtőtől a homlok és a fejtető szimmetriavonalában 3-5 mm széles, fehér csík húzódik, s a tarkó tájon csatlakozik a nyak fehér színű hátsó részéhez. Az előkét és a vállbúbok felső részét kb. 1 cm széles, fehér tollmező választja el. A szélső 6-11 evező is fehér. A fiókszárny színezetként kívánatos.
E komplikált rajz elfogadott: fekete, vörös, sárga, barna, fekete szalagos kék, fehér szalagos világos kék, kovácsolt kék, vörös- és barnafakó valamint kovácsolt barnafakó színváltozatokban.
Mivel a tyúktarka verekedős természetű, jól repül és kiválóan szaporodik, eredményes tenyésztéséhez nélkülözhetetlen a nagy alapterületű dúc, a kényelmes és jól szeparált költőhely, s ha szükséges, a repülésükhöz is módot adó, tágas röpde.
|