SZOLNOKI BAGDETTA

Származási hely: Magyarország, a Nagyalföld központjában, a Tisza mentén települt megyeszékhely: Szolnok és közelebbi környéke, ahol a 20-as években tenyésztették ki karrierek, dragonok és utazó postagalambok keresztezésével.

A küllem főbb jellemzői: Jól izmolt testű, az utazó postagalamboknál valamivel nagyobb, s azokénál hosszabb lábaival kapcsolatosan emelt mellű és meredek testtartású bagdetta fajta.

Fej: Közepesnél erősebb. Az enyhén lefelé irányuló csőrgerinc törés nélkül fordul a vele azonos szélességű és íveltségű fejtetőn át a lekerekedő tarkójába.

Szem, szemgyűrű: A széles, kétsoros, sárgás pergamen színű, sima felületű szemgyűrűkkel keresztezett szivárványhártya - sötét íriszű fehérek kivételével - narancssárga, enyhén vérerezett. A tekintet élénk.

Csőr: Kissé lefelé irányuló, tőben vastag. A felső káva egyenes gerincének hegye enyhén az alsó kávára hajló, de azzal tokszerűen záródik. Az orrdudor hosszúkás háromszögletű, enyhén duzzadt, szimmetriavonalában osztott, sima felületű, fehéren porozott. A csőrszaru világos, de a feketék, a kékek, a hamuszürkék (hamvasak) valamint a szalagos barnafakók felső csőrkávájának hegyén mutatkozó sötét jelzettség elfogadott.

Nyak: Közepes hosszúságú és vastagságú, tartása függőleges. A fej irányában csak mérsékelten elvékonyodó. A toroktáj kis ívben kikerekített.

Mell: Enyhén emelt tartású, széles, jól izmolt, alig előredomborodó, tollai a vállbúbokat nem takarják.

Hát: A vállak között széles, a farok felé egyenletesen elkeskenyedő és egyenes vonal mentén lejtő.

Szárnyak: Pajzsban szélesek, a test oldalaihoz lazán simulók, búbjaik fedetlenek, a hátat jól takarják. A közepes hosszúságú evezők hegyei a farokra, annak fél- hosszáig fekszenek fel. Egymást érintik, de nem keresztezik.

Farok: Közepes hosszúságú. A hát lejtését törés nélkül követő kormánytollak keskenyre zártak, végük a talajt nem érintheti. Számuk: 12

Lábak: Közepesnél kissé hosszabbak, enyhén tág állásúak. Az alsó combok takaratlanok. A csüdök és az ujjak tollatlanok, élénkpirosak. A karmok színe a csőrével egyező.

Tollazat: Dús, tömött, a testhez feszesen simuló.

Szín és rajzváltozatok: Elismertek fénylő egyszínűekként feketében, vörösben, sárgában és fehérben, de vannak ezen túl fekete szárnyszalagos kékek, olaj- színűek (csokoládék) és hamuszürkék (hamvasok) is. A szűkebb hazájukban “ezüst” néven szereplő egyedek - a kingek azonos szín - illetve rajzváltozatával egyezően - szalagos barnafakók. A szalagos változatok tollazatát dús púderezettségük teszi hamvassá.

Enyhe hibák: Kívánatosnál meredekebb vagy csaknem mérlegállás, kissé egyenlőtlen felületű, előredomborodó orrdudorok, laposan ívelt torokhajlat, erősen vér- erezett szivárványhártya vagy vérerezett gyöngyszem, részben takart válibúbok és alsócombok, kívánatosnál hosszabb farok.

Súlyos hibák: Nagy termet, alacsony állás, laza tollazat, tört ívű csőr-homlok vonal, keskeny fejtető, lapos tarkótáj, vörhenyes, durva szövetű szemgyűrűk, tőben vékony, hegyes, szabálytalanul záródó csőrkávák, vékony, hosszú, ívelt tartású nyak, erősen előredomborodó mell, farok mellé érkező vagy ejtett tartású, túl hosszú evezők, széles farok.

Az értékmérő küllemi jegyek elbírálásának sorrendje: Fej, szem, szemgyűrű, csőr, csőrdudor, alak, állás, szín.

Gyűrűméret: 9 mm